A címben szereplő fogalmakkal tudnám a leginkább összefoglalni az elmúlt hétvégét, mely a "hosszú" jelzővel volt ellátva. Nem vágytam semmi másra, csak arra, hogy kimozduljak a városból (urbánus lélek lévén ez igen meglepő volt számomra), és eltöltsek Somogyban egy csendes hétvégét.
Évek óta vágytam arra, hogy részt vegyek a somogybabodi off road fesztíválon, és ebben az évben vágyaim beteljesültek. Szombat reggel, hajnali hatkor csörgött az órám, megpróbáltam elhitetni magammal, hogy normális vagyok, hiszen úgy gondoltam, hogy nincs még egy olyan elmebeteg, aki szombaton hajnalok hajnalán felkel, ahelyett, hogy a jól megérdemelt hétvégi lustálkodását élvezné. Azonban tévedtem. Mégpedig akkorát, hogy nem találtam ülőhelyet a kanizsai gyorsra, így a peronon kialakított egyik széket vettem birtokba, majd elővettem az újságomat, hátradőltem, és kikapcsoltam a külvilágot. Ebben a tevékenységemben egy kedves bácsika zavart meg, aki még Fehérvár előtt megállt mellettem a peronon, és egészen Siófokig beszélgetett velem, jobban mondva beszélt hozzám, mert én ugyan nem jutottam szóhoz. Megvitatta, hogy Gordon se jó, meg a Viktor se; megvitatta, hogy milyen formában szereti legjobban a halat, és azt is, hogy túl sok a prostituált ebben az országban. Én bőszen bólogattam, majd beletörődtem, hogy engem mindig megtalálnak a beszédes bácsiknénik.
Balatonlellén hagytam el a szerelvényt, ahol találkoztam Kedves Pajtásommal, és az Ő Vőlegényével. Kisebb kitérők után megérkeztünk a kiindulási pontra (Szabiék vegyesboltja, illetve annak kertje), ahonnan sikerült 2pm körül elindulnunk, azonban mire a helyszínre értünk, eleredt az eső, a Suzuki Samurai platóján utazva pedig, hogy is fogalmazzak; bugyiig áztunk. Hazavonszoltuk magunkat, így szombaton nem láttam semmit a nagy eseményből. A nap hátralévő részében elfogyasztottunk némi somogyi-kerítésszaggató-nagypapaféle házipálinkát, ettünk egy kis vadpörköltet, és ahogy az illik, éjfél előtt elaludtunk. Annyira hideg volt, hogy be kellett gyújtani a cserépkályhába, de nagyon kellemes érzés volt a pattogó tűz neszeire elaludni. 
Vasárnap azonban kisütött a nap, így az egész délutánt az off road-on töltöttük. Valójában az egész arról szól, hogy felnőtt férfaik vesznek egy nem szokványos autót, azzal kimennek a sárba/porba és a legelmebetegebb helyeken próbálnak átkelni. Csodás volt, bár meg kell, hogy valljam azt már élveztem, amikor beültem az anyósülésre, és a kocsiból szemléltem az eseményeket. A rendezvény legmeghatározóbb eseménye azonban nem ez, hanem az eredményhirdetések sora volt. A főszervező, aki az ötvenes éveit taposó úriember, saját tudta nélkül igazi stand up comedy-t adott elő. A bekapcsolva felejtett mikrofon, a Sanyi mivanmá', és a holdverseny mint olyan egy életre felejthetetlen élménnyel ajándékozta meg a közönség erre fogékony részét. Estefelé megittuk a maradék kerítésszaggatót, ettünk egy kis birkapörkeltet, és nyugdíjasok módjára elaludtunk még hajnali egy előtt. 
 

Jó volt kikapcsolódni, még jobb lett volna, ha az átlaghőmérséklet eléri a 20 fokot, de nem panaszkodom. Kezdem megszokni, hogy ha én a Balaton közelébe megyek, ott rendszerint elered az eső.