Az ember alaptermészete, hogy mindig a jobbra, tökéletesebbre törekszik, és főleg a saját kis életében szeretne elérni egy olyan színvonalat, mely boldoggá teszi. Ehhez az elmélet tegyük még hozzá, hogy minden viszonyítás kérdése. Jelenleg az a helyzet, hogy recepciósként dolgozom, amit szeretek. Szeretem a kollegáimat, otthonosan érzem magam, teszek/veszek/intézkedek, és van munkám, ami nem mondható el túl sok emberről. Igen ám, de ez nem lehet állandó, hiszen egyrészt a szerződésem nem tart csak 10hétig, illetve ebből a fizetésből nem igen tudok megélni. Jobban mondva; nem igen tudnék megélni, így keresek. Folyamatosan. Mindenfélét. Van az a kategória, ami a dreamjob, ami hihetetlen, hogy bejöhet. Ha bejön, akkor ujjongás van. Tegnap nem hívtak vissza, ami teljesen kicsinálta az idegeimet, mert a bizonytalannál még a biztos „nem” is jobb, így kicsit feladtam, hogy egyáltalán valaha is megtalálom „A” munkát. Majd hazatértem egy csodás nap után, és kaptam egy e-mail-t az egyik megpályázott pozícióról:
Tisztelt én!
Ezúton szeretnénk megköszönni, hogy az XY Kft-t megtisztelte pályázatával és elküldte recepciós pozícióra önéletrajzát.
A kiválasztás folyama lezárult.
A felállított szempontokat figyelembe véve és azokat rangsorolva tájékoztatom, hogy az Ön nyelvtudásának, szakmai tapasztalatának megfelelő állást társaságunknál jelenleg nem tudunk ajánlani.
Jelentem, ma nem voltam megfelelő 2.5 diplomával, némi tapasztalattal, és megbízhatónak mondható angol nyelvtudással egy recepciósnak, még annyira sem, hogy behívjanak egy személyes interjúra.
Úgy gondolom, hogy válaszolnom kellene.
Tisztelt XY!
Köszönöm válaszukat, melyben tájékoztatnak arról, hogy nem vagyok megfelelő az Önök által meghirdetett pozícióra. Sajnálattal értesültem azonban a döntésükről, hiszen személyesen nem tudtunk találkozni, így nem tudom, hogy mire alapozzák a döntésüket. Minden bizonnyal pályázatukra több száz önéletrajz érkezett, melyből nehezen választották ki azt a néhányat, akik megérdemelnek egy személyes beszélgetést, de úgy vélem, hogy megalapozatlan a visszautasításuk, hiszen nem vették a fáradtságot sem, hogy elbeszélgessenek velem magyarul és/vagy angolul. Személyes (szerény) tapasztalatom szerint alkalmas vagyok recepciósi teendők elvégzésére, ki tudom fejezni magam mind magyarul, mind angolul, tudom kezelni a számítógépet, sőt! Még kitűnő kávét is főzök.
Remélem a kiválasztási folyamat sikerrel zárult, és az új alkalmazottuk tökéletesen helyt tud majd állni, a –minden bizonnyal- embert próbáló pozícióban.

Sok sikert a továbbiakban!

Üdvözlettel;
Jómagam.

Ha jó fej lennék, elküldeném. Lehet, hogy el is küldöm…De az biztos, hogy ha nem hívnak azok, akiknek pénteken kellett volna, akkor kapnak egy hasonló szívhez szóló levelet. Azért a pofátlanságnak is van határa.