A mai napon Egyetlen Keresztfiam megcselekedte, amit megkövetelt a haza; felvette az ünneplőjét, és elment az évnyitóra, ahol szavalt egy keveset. Holnap reggel pedig felveszi az iskolatáskát, és belép az iskola kapuján, hogy része legyen valami nagyon nagynak. Szépen lassan megtanul írni-olvasni-számolni; feltárul a kicsi értelme előtt az egész világ, megismeri a barátság fogalmát, és szerelmes is lesz. Az elkövetkezendő nyolc évben fokozatosan elengedi a kezünket, és szépen lassan önálló személyiséggé fejlődik.
De ma este még elmesélhettem neki egy történetet Mirr-Murr kalandjaiból, mert ma este még csak én ismerem a betűket.
Ma este megbicsaklott a hangom, de remlélem nem vette észre, hiszen neki csak azt szabad éreznie, hogy milyen remek dolog vár rá holnap az iskolapadban.
