Dolgozom. Kilenc napja, és tegnap megtörtént az első csapatépítésnek minősülő csapatos ivászat. Az első nap után borzalmasan éreztem magam, nagyon "nemodavalónak", de azóta megszoktam, felveszem a telefont, és mosolygok, ha jön valaki, és akar valamit. Ami általában levélküldés, taxirendelés, tárgyalás előkészítése. Ennyiből áll a napom. Hat órában dolgozom, és kb annyit keresek, mint egy kétszakos kezdő pedagógus. Innen nézve csodás. Onnan nézve azonban, hogy nem túl kreatív a munka, és a multikörnyezet nagyot üt, onnan nézve kissé elkeserítő. Dehát, ez van. Ezt kell szeretni. 
Nem adtam fel azomban a munkakeresést, csak az az egyetlen probléma, hogy azok a pozíciók, melyek tényleg, és valójában kívánatosak számomra, kissé kelendőek, és igen kevesen vannak. Nem érdekes. Idealista vagyok. Próbálkozom...